Egyesületünk Zala megyében, Fűzvölgy községben 2012 óta működő, lakossági önszerveződésű, elsősorban a közösségi érdekek támogatását segítő civil szervezet.

A Fűzvölgyi Hagyományőrző Egyesület célja többek közt a kulturális tevékenység, közösségi programok szervezése, továbbá a helyi közéletben való szerepvállalás. Az egyesület segíti a német (sváb) nemzetiségi hagyományok ápolását, megismertetését, valamint a nemzetiségi érdekek érvényesítését azzal, hogy erősíti a kapcsolatot, közvetíti a nemzetiség igényeit más társadalmi szereplők irányába. Segíti a szükséges anyagi források megteremtését a közös szervezésű programok megvalósításához.

Feladatai közé tartozik a közrend, közbiztonság, közlekedésbiztonság védelme; a sportolás elősegítése, sportrendezvények szervezése, lebonyolítása; településszépítés, az épített és ültetett környezet védelme.  

Közösségi programjai közé tartoznak azok az országjáró kirándulások, melyek során lehetőség nyílik svábok lakta települések épített örökségeinek felkeresésére, hagyományőrző programokon való részvételre is.

Egyesületünk segíti a településen működő dalkör: Fűzvölgyi Dalostársak művészeti csoport tevékenységét a szükséges anyagi források felkutatásával. A kórus kulturális célja megalakulása óta a magyar népzenekincs és a sváb népdalok megőrzése, szépségének bemutatása és továbbörökítése az együtténeklés közösségformáló erejével.

A kórus 2012 januárjában alakult dalolni szerető fűzvölgyi nyugdíjasok kezdeményezésére, akikhez hamarosan csatlakoztak hosszúvölgyi, homokkomáromi és nagykanizsai dalosok is. Tagjai heti rendszerességgel összegyűlnek, hogy a mindennapi problémákat hátrahagyva kikapcsolódjanak.

Tematikus népdalcsokrokat, sváb dalokat, történeti énekeket, szokásdalokat, egyházi népénekeket, népies műdalokat és nótákat énekelnek harmonikakísérettel a maguk örömére, de emellett szívesen élnek a bemutatkozási lehetőségekkel is: művészeti találkozókon, idősek napi rendezvényeken, fesztiválokon, falunapokon szerepeltek az elmúlt években az ország különböző településein. Legfőbb támogatójuk a Fűzvölgyi Hagyományőrző Egyesület és a Német Nemzetiségi Önkormányzat.

A Fűzvölgyi Dalostársak művészeti vezetője: Tánczos Laura, harmonikán kísér: Oláh János.

A kórusnak jelenleg 6 női és 6 férfi tagja van, igazi befogadó, szeretetteljes közösség, akik magukénak vallják Kodály Zoltán híres mondatát:

„Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk.”

A település története egészen a rómaiakig vezethető vissza. Fűzvölgy térségében haladt ekkoriban a híres Borostyánút, melynek maradványaira egy 1940-es régészeti feltáráskor találtak rá. Ugyanekkor a település határában egy római castrum (katonai tábor) nyomait is felfedezték. A népvándorlás kora, majd a magyar honfoglalás és államalapítás időszaka nem bővelkedik írásos emlékekben Fűzvölggyel és tágabb vidékével kapcsolatban. Fűzvölgy térségéről az első írásos emlékek a XIII. századtól állnak rendelkezésre.

De hogyan és honnan kerültek a svábok erre a vidékre? Magyarországon ekkoriban a török elleni küzdelem és a Rákóczi-szabadságharc következtében fellépő népességveszteség miatt elsősorban mezőgazdasági termelőkre volt szükség. Ilyet pedig akkoriban leginkább a Német-római Birodalomban a Rajna-folyó mente szolgáltatott.

Fűzvölgy mai lakosságának ősei nagy bizonyossággal a Rajna-vidéki körzet Koblenz nevű városából, illetve annak vidékéről kerültek Zalába. Valószínűleg jó kapcsolatot ápolhattak a Metternich-családdal, s így valósulhatott meg a Koblenz környéki németek Zalába telepítése, melynek legvalószínűbb időpontja 1722. Fűzvölgyet, Hosszúvölgyet és Magyarszentmiklóst kizárólag ezek a telepesek népesítették be, a szomszédos Obornakon és Homokkomáromban pedig a megmaradt néhány lakos mellé települtek.

A letelepedés után a mai Fűzvölgyet Freywis névre keresztelték, mely a régi németben szabad, megváltott rétet jelentett. 1744 újabb fontos év a falu történetében, ekkor ugyanis Mária Terézia gróf Batthyány Lajosnak adományozta az uradalmi központot, Homokkomáromot, s vele együtt Fűzvölgyet, s a többi sváb falut is. Fűzvölgy vidéke jórészt homokos, azonban az itt lakók évtizedeken át keményen dolgoztak azon, hogy a homokot termővé tegyék. Fűzvölgynek már 1836-ban saját iskolája volt, ahol magyar és német nyelven oktatták a tanulókat.Felvetődik a kérdés: őrizték-e a betelepített németek identitásukat még a 19. század végén, vagy beolvadtak a környék magyarságába. Ezzel kapcsolatban 1880-ból és 1890-ből állnak rendelkezésre a legkorábbi népszámlálási adatok. Ezek szerint 1880-ban Fűzvölgy 293 lakosából 28-an (a lakosság 9,6%-a), 1890-ban pedig a 356-ból 13-an (3,7%) vallotta magát német anyanyelvűnek.

A sváb falvakban nemrég végzett kérdőíves felmérés eredményei egyértelműen igazolják, hogy Fűzvölgyön még az 1920-as, 1930-as években is éltek emberek, akik bírták a német nyelvet, és családjukban használták .A mögött, hogy az 1880-as és 1890-es népszámlálás alkalmával (és a későbbiekben) szinte senki sem vallotta magát német anyanyelvűnek, sokkal inkább az asszimiláció állhat, mint az, hogy egyáltalán nem ismerték volna a nyelvet. . Az itt élők, bár ismerik múltjukat, valamilyen szinten még használják nyelvüket, és őrzik szokásaikat, de megélhetésüket lassan kétszáz éve ez a föld adja. Sajátjukként gondozzák, művelik, felvirágoztatják ezt a tájat. Egzisztenciát teremtettek maguknak a környéken.